Gyulai vár

Békés megyében, Gyula belvárosában áll az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavára, mely a 16. századtól meghatározó végvára volt az országnak.

Fekvése

Gyula a Fehér-Körös egykori árterületén fekszik. A környék tökéletes síkság. Fő folyónk, a Fehér-Körös kis esése miatt nem vájt magának olyan mély medret, hogy nagy víztömegét áradásokkor is levezethetné. Csekély esése miatt több ágra szakadt, melyek szigeteket vettek körül. A magasabb területek még árvíz idején is vízmentesek maradtak. Két szigetre építkeztek, egyiken fekszik a város, egy másikon a vár. Erősségét az adta, hogy a Fehér-Körös mocsaras ágai között, nehezen megközelíthető szigetek egyikén épült fel. Mivel kő nem található a közelben, ezért helyben égetett téglákból rakták fel falait.

Történeti bevezető

Az államalapítástól a 14. századig a megye legjelentősebb települése Békés, mely a Fehér –és Fekete-Körös akkori összefolyásánál helyezkedik el. Gyula csak a 14. századtól jut szerephez. A feudális viszonyok idején gazdasági, politikai és kulturális központtá alakult. Fölemelkedését segítette, hogy egy hatalmas uradalom központja lett a 14. század elejétől, melynek megszervezése Károly Róbert királyunk országlása idején történt. Ő adományozott városias jogokat - vásártartási jogot és vámmentességet – Gyulának. Ezek megszerzésével a település várossá lépett elő. Egészen pontosan 1419-től említik az oklevelek oppidumnak, azaz mezővárosnak.

Építésétől a török uralomig (1405 - 1566)

A gyulai uradalmat még 1403-ban Zsigmond magyar király adományozta Maróti János macsói bánnak, akinek nevéhez kötődik a vár építése. Egy 1405-ben kelt oklevélben egy hatalmaskodási per során két gyulai várnagyról írnak. A történészek ezért azt valószínűsítik, hogy egy már épülőfélben lévő vár főtisztjeiről emlékezett meg az oklevél. Az első biztos adatunk 1445-ből származik arra vonatkozólag, hogy a ma is látható vár egy jó része már állt. 1445. június 10-én Miklós tripolitán püspök, egri segédpüspök felszenteli a vár kápolnáját. Ekkor már megfelelően lakájosnak kellett lennie az épületnek, hiszen Maróti László a családjával együtt ide vonult vissza a várnai vereséget (1444. november 10.) követően. A vár udvarának beépítése három szakaszban történt: úgy bővült az épületek száma, ahogy a várúr kényelmi elvárásai nőttek. A Maróti család magvaszakadtával 1476-ban a vár visszaszáll a királyra.